Singapore: 14. nap - hazaút, avagy a 31 órás nap

6-kor keltem, de Babita még korábban, hogy készítsen nekem reggelit amit kivihetek magammal a reptérre. Hihetetlen ellátásban volt részem amiért nagyon hálás vagyok! Vasenték pedig azért voltak nagyon hálásak, hogy eljöttem hozzájuk, mondván ez nekem mennyi plusz idő és pénz volt. Nekem ez még többet is megért volna, az i-re volt a pont ez a szingapúri kitérő ☺️

Elköszöntem Babitától és elindultunk a buszhoz, de végül Vasent hívott egy taxit mert kis késésben voltunk. Kiértünk volna busszal is, de így kicsit több időnk maradt.

Feladtam a csomagot, megettem a reggelit, ez alatt még beszélgettünk kicsit, majd elköszöntem Vasenttől is.

Viszlát Barátom! Köszönöm az együtt töltött időt!

Megígértük egymásnak, hogy a következő találkozónkig nem fog eltelni újabb 6+ év.

Volt még időm az indulásig, vettem egy flat white-ot és olvastam. Új dolog az ebook reader, nem magamnak vettem de úgy alakult, hogy az enyém maradt. Nem is tudtam, hogy akarok egy ilyet 😊 Innentől az utazásaim kötelező része lesz a zajszűrős füles mellett.

A gépem időben volt, mázli a Turkish Airlines, a közel-keleti járatok törölve voltak:

A Szingapúr - Isztambul útvonalon a nagy kedvenccel repültem, egy Airbus A350-el (egészen pontosan egy A350-900-al):

Nem is 12 óra, "csak" 11,5 😊

Itt pedig az látszik ahogy épp kerüljük az iráni légteret:

Azt gondoltam, hogy ez a 11,5 óra fájdalmas lesz, de egészen könnyen telt el. Az 'olvasás - alvás - kajálás' programot futtattam le párszor különböző verziókban és kb. szálltunk is le. A zajszűrős füles kötelező, volt amikor zenét hallgattam, de az út legnagyobb részén csak arra használtam, hogy viszonylagos csend legyen. Ki lehet kapcsolni vele a repülő monoton zaját, de ami még ennél is fontosabb, a kisgyerekek sírását is.

A repülő valami zseniális, akkora nagy felbontású monitor van az előtted lévő ülésben, hogy nagyobb lényegében nem férne be. Bluetooth-on keresztül lehet hozzá kapcsolódni, van világítása lefelé ha olvasnál (nem kell a fenti lámpa), a felszállást és leszállást kivéve van wifi (ingyenesen csak üzenetküldésre használható - legalábbis a Turkish Airlines turistaosztályán -, de ez pont elég is). Én is simán elfértem, pedig nem nagy lábterű helyem volt és a gép tök csendes alapból is.

Isztambulba időben érkeztem, volt két órám átszállni. Vicces, hogy az időeltolódás két óra és az út is ennyi, a 19:10-kor induló gép két óra repülés után 19:10-kor száll le.

Ez pedig már Budapest a Megyeri híddal:

Ez a járat is pontosan érkezett, én tökéletesen a terv szerint értem haza. Remélem akik még kint vannak Colombóban ők is hamarosan hazajutnak a pozsonyi különgéppel.

 

Jó fáradt vagyok, a nap a végére 31 órás lesz a 7 óra időeltolódás miatt. De szívesen szenvedek ilyen élményekért 😀

 

És hogy kerek legyen a sztori: még a Szingapúr-Isztambul járaton voltam valahol félúton amikor Zsuzsi rám írt, hogy megérkezett a feladott csomagja Budapestre. Felvettem ezt is és elvittük neki, velem együtt a poggyásza is hazaért. Szép keretet adott ez így a végén az útnak.

 

Kisimított ez az utazás, a legjobbkor jött 😊 Volt aki azt mondta, hogy a blogot olvasva úgy látja, hogy 15 évet fiatalodtam. Úgy is érzem magam 😀

 

Nagy köszönet mindenkinek, a jógás társaságnak az együtt töltött időért és az élményekért, külön köszönet a szervezőknek, de nagy köszönet Babitának és Vasentnek is akik végül megkoronázták az egészet! És köszi Bandi, hogy hazahoztál 😊 Ahogy köszönet Nektek is akik olvastátok és követtétek az utat a blogon. Sziasztok.

Singapore: 13. nap

Kezdem a hazajutási helyzettel: mindenki otthon van akinek Turkish Airlines-os jegye volt és mindenki aki még kint van Srí Lankán a 9-i pozsonyi különgéppel megy haza. A fele megoldódott, a másik fele is rendben lesz úgy néz ki 🤞

A napom pedig az eddigi legkönnyedebb volt. Hagytak aludni Vasenték, így először sikerült kialudnom magam az elmúlt nagyjából két hétben. Reggelizni indultunk, de ez inkább ebédnek sikeredett. A helyre metróval mentünk el amiben olyan hideg van, hogy az ember - a magamfajták legalábbis - majd' megfagynak. Biztos írtam már, hogy Ázsiában a légkondicionálásnak egy állása van, minimum hőmérséklet a maximum ventilátorral. Így aztán a 30-32 fok párából a száraz 16-18 fok fagyhalálba lép be az ember. Szinte kivétel nélkül mindenhol ez van, legyen az tömegközlekedés vagy bármilyen üzlet. Kibírom, csak nem értem.

A reggelink most is zseni volt, amihez flat white-ot és egy sós karamellás répatortát kértem. A sütit Vasent is megkóstolta és egyszer csak megszólalt: "this cake is zsír király" 😀 Emlékszik még magyar kifejezésekre ennyi idő után is.

 

Innen kis shopingolás után visszabuszoztunk a lakásba. A tömegközlekedés nagyon jól használható és nem kell hozzá csak egy bankkártya. Dugó sincs a városban, minden flottul működik. 

Itt épp Emesének integetünk 😊

Pihentünk, beszélgettünk, Babita ismét elkészítette a világraszóló teáját, majd Vasenttel elindultunk vásárolni. Csak hát a lakópark melletti, helyiek által preferált evős/ivós helyen kissé beragadtunk... Ami valami zseniális! Egymás mellett az "éttermek", nyüzsi és tényleg csak helyiek. Én teljesen kész voltam a hely hangulatától. Mindenki másnak meg csak egy szokásos szombat délután volt 😅

Itt is sikerült eltölteni jelentősebb időt, közelítettünk a világegyenleg felírásához is amikor Babita felhívta Vasentet, hogy hol a jó francba vagyunk már, mi tart eddig egy vásárláson. Hátöööö... izé.... megyünk már, amúgy is épp indultunk volna, sőt hát igazából már eleve úton vagyunk.... Így aztán eljöttünk erről a fantasztikus, igazán nekem való helyről. Ami az érdekes, hogy Vasent amúgy ilyen helyekre nem jár. Pedig tetszik neki is, de ahhoz, hogy ide beüljön, ahhoz kellek én is. Hát ezen ne múljon, akkor jövök még 😁

 

Babita a lakásban vacsorával várt minket, ismét egy házi indiai kézzel evős élményben volt részem. De csak level 3 volt az erősség, azt mondták a level 5 miatt is vissza kell jönnöm. Gyűlnek itt az érvek a visszatérés mellett 😀

 

Nagyon jó lenne elmenni még valahova, de a mai estébe már nem húzhatunk bele, holnap viszonylag korán kell kelni, fél 8 - 8 között kint kell lennem a reptéren. Ahonnan jön majd egy közel 12 órás repülés Isztambulba, majd két óra tranzit után még 2 óra repülés Budapestre.

Hihetetlen gyorsan elrepült az itt töltött idő, érzésre tényleg két szempillantás volt. Jó emberekkel gyorsan telik az idő.

Így hát az utazás végéhez értem, de otthonról majd írok még röviden a hazaútról.

Singapore: 12. nap

Nézzük először a repülő helyzetet.

 

Páran hajnalban hazaértek a Turkich Airlines-al, mások ugyanezzel a társasággal úton vannak hazafelé. Ez biztató, ahogy az is, hogy az a járat amivel majd vasárnap megyek (először én is Isztambulba), az néha kis késéssel ugyan, de közlekedik.

 

Akik Srí Lankán ragadtak a törölt járatok miatt ők pedig úgy néz ki, hogy a szlovák külügy által szervezett mentesítő járattal fognak tudni eljutni Pozsonyba.

És akkor nézzük a mai nem túl bonyolult zseni napot.

Vasenték lakásából is elég jó a kilátás 😊

 

Jó reggelt 😊

 

Van a lakóparkhoz egy csomó szolgáltatás, lehet, hogy azokat a medencéket le kell tesztelnem, mert itt sincs épp hideg. Nap közben olyan 30-32 fok, azzal a rendes párával, éjszaka viszont csúnyán lehűl, akár 25 fokig is 😅 Nap közben néha esik egy kis eső és ettől csak még párásabb az idő, de ezt már megszoktam.

Vasenttel elmentünk reggelizni, de semmi rohanás. Jól aludtam, de nem túl sokat, a tegnapi beszélgetés belenyúlt rendesen az éjszakába.

 

10 körül értünk a reggeliző helyre, avokádós toast-ot ettünk lágytojással amit kávéval kísértünk. Tökéletes reggeli volt.

Ahogy a környezet is tökéletes volt, egy parkban volt ez a brunch-olós hely, zöld, szép, csendes, sütött a nap. Elég sok időt töltöttünk itt, mindketten részletesen elmeséltük a másiknak, hogy épp miben vagyunk. Csak ültem ott és vigyorogtam és azt éreztem, hogy élvezem az életem 😁 Vasenttel zseniális dolog beszélgetni, kölcsönösen értékeljük egymás gondolatait és meglátásait. Pedig nagyon más kultúrából jövünk, de épp ez (is) adja ennek a barátságnak a mélységét. A személyes sztorik után el kellett mesélnem azt is, hogy kivel mi van. Vasent része volt a Gyati Tours-os baráti társaságnak amíg Magyarországon volt, mindenkire rákérdezett. Ez úton is üdvözöl mindenkit!

Majd visszamentünk a lakásba, beszélgettünk Babitával is, írogattam a blogot is. Aztán kicsit ledőltem aludni, volt mit bepótolni az elmúlt lassan két hétből.

 

Babita készített ebédet, ami ilyen délután 3 körüli ebéd volt. Nagyon szeretem az indiai konyhát és ez itt házi volt. Ez így kétség kívül a top 😊

De nem merte túl erősre készíteni, mert nem tudta mennyire bírom az erőset. Vasent szerint ez csak level 1 volt. Mondtam, hogy nyugodtam elmehetünk level 5-ig 😀 Úgyhogy emelve lesz a szint.

 

Délután volt még teázás, olyan tejes fekete teát ittam mint még soha. Egy hozzá illő keksszel. Babita specialitása. Ahogy Vasent fogalmazott, ez a tea és ez a keksz egymásnak lett teremtve. Hiánypótló lenne Budapesten egy olyan hely, ahol ezt meg lehetne így kóstolni. Beszéltünk is róla, hogy kellene csinálni egy ilyen bizniszt 😀 Lehetne a hely neve GyaTea 😅 Nagyon sokat nevettünk, már most sajnálom, hogy csak pár napra jöttem... Volt a teához olyan snack is, ami erősségben olyan level 3. Ja, az erős volt.

Késő délután - mondanám, hogy amikor már nem volt olyan meleg de pont ugyanolyan meleg volt... - elindultunk a belvárosba. Megnéztünk pár boltot, kezdődött az esti élet, eleinte kevés emberrel, utána nagyon sokkal.

Kiültünk az utcán egy helyre, Vasenttel söröztünk, beszélgettünk, nevettünk, igencsak jó volt a hangulat itt is, nem tudunk szomorkodni 😄

És miután alig ettünk még ma valamit, beültünk egy Pita Bakery nevű helyre ahol életem falafelét ettem. Valahogy a falafel Magyarországon száraz, még az általam kedvelt autentikus török étteremben is (vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy én eddig még nem találtam meg a tökéleteset), de ez itt valami zseniális volt! És volt hozzá level 4-es szósz, mi csak suicide sauce-nak hívtuk, ami kétszer öl meg 🤣 

Innen elmentünk még a Marina Bay-be, megnéztük az éjszakai fényeket. 

Jó sokat sétáltunk, elfáradtunk rendesen mindhárman. Egy ponton akartunk venni sört egy 7 Eleven-ben, de 22:30 után nem adnak. Az utcai beülős (kiülős) helyen happy hour-ban egy korsó sör 10 SGD, azaz ~2650 Ft. Mondjuk így is jóval olcsóbb, mint Isztambulban a tranzitban 😂 Elengedtük a sört, úgyis elfáradtunk, lesz még egy esténk. Fogtunk egy taxit és azzal jöttünk haza, én már a taxiban is elaludtam...

10-es listán 12-es nap volt! 😀

Srí Lanka -> Singapore: 11. nap - Reunion

Nem volt egy bonyolult nap, de annál fontosabb 😊

 

Reggeli a hotelben, elköszöntem attól a pár embertől akik még ott voltak (azaz inkább ott ragadtak) és még találkoztam velük és már jött is értem a taxi ami kivitt a reptérre. Itt volt egy kis időm, olyan 2,5 órával a járat indulása előtt kint voltam. Válogattam a képeket, el voltam maradva a bloggal. De gyorsan eltelt az idő.

 

A járatom 12:15-kor indult Colombóból Szingapúrba. Újabb elemet húztam le a listámról, a Singapore Airlines-szal repültem ami a világon az egyik legjobb légitársaság. Azt kell, hogy mondjam, hogy top-top. Minden óramű pontossággal ment, a személyzet nagyon kedves, nagyon szép ruhában vannak az utaskísérők, wifi van a gépen. Ami ráadásul egy Boeing 787-10 volt, azaz a legnagyobb Dreamliner.

 

A kompozit szárny, amitől olyan kecsesen repül ez a gép

Ez pedig itt én vagyok 😅

Az út közel négy órás volt, de ez is gyorsan elrepült. Leginkább olvasással és alvással telt. És mivel tovább repültem kelet felé, újabb 2,5 óra időeltolódást szedtem össze, Magyarországhoz képest már +7 -ben vagyok.

 

Ezek itt a leszállás előtti percek, olyan sűrű felhőben ereszkedtünk, hogy nem látszott a szárny, vizualizáltam már egy automata leszállást:

De épp a leszállás előtt kitisztult, nagyon sima volt maga az út is és a leszállás is.

És hogy hogyan néz ki a belépés Szingapúrba, egy ultramodern városállamba? A zökkenőmentes az ide kevés. Előre ki kell tölteni egy elektronikus arrival card-ot (milyen céllal jöttél, hol szállsz meg, egészségügyi kérdések, stb.) web-en vagy van hozzá alkalmazás is. A lényeg, hogy a belépésnél ez meglegyen. A beléptetés pedig automata kapuknál történik, külön szekció van a szingapúri állampolgároknak, az ázsiai országok állampolgárainak és mindenki másnak. És sok kapu van, konkrétan odasétáltam egy üreshez. Bescanneltem az útlevelemet, egy kamera összehasonlította a fejemet az útlevélben lévő képpel, az ujjamat oda kellett tenni az ujjlenyomat olvasóhoz és már nyílt is a kapu. A háttérben az útlevélszám alapján ellenőrizték azt is, hogy van-e arrival card-om. Az egész nem volt több egy percnél. Majd elsétáltam a csomag kiadó szalagokhoz ahol már ott volt a csomagom. Így is lehet 😊

 

És hogy miért jöttem ide? Azért, hogy több mint 6 év után újra találkozzak Vasenttel. Letettem a cuccaimat és épp néztem valamit a telefonomon amikor valaki megütögette a vállamat...

De jó veled újra találkozni Drága Barátom! 😁 De régen vártam erre a pillanatra! 2024 februárjában kellett volna találkoznunk Szumátrán, az akkor nem sikerült. Azaz 2019 óta nem láttuk egymást, akkor voltam Szingapúrban a Délkelet-Ázsia körút során.

 

Lőttünk gyorsan pár képet a reptéren, ez a vízesés valami elképesztő:

Majd beültünk egy kávéra (este fél 8-kor...) és csak úgy jöttek is a kivel mi van sztorik.

 

Alig tudtunk elindulni, pedig Vasent felesége, Babita, a lakásukban vacsorával várt. Úgyhogy nem akartuk váratni, elindultunk.

 

Ültem ott a buszon és csak vigyorogva néztem ki a fejemből. Nagyon jól vagyok, a túra megkoronázása ez 😊 

Srí Lanka: 10. nap - körutazás: Sigiriya -> Negombo

Ez volt az utolsó teljes nap Srí Lankán, kalandosra sikeredett.

 

Az első és legfontosabb, hogy Zsuzsi az éjszaka során eljutott Rómába és onnan már haza is. Nagyon nehéz négy napon van túl. Az Oman Air járatát - ami Rómába vitte - egy katonai gép biztosította, együtt repült az utasszállítóval. Rómából aztán hazarepült Wizzair-rel. A feladott csomag ki tudja hol van, talán később előkerül, nem fontos. Ami fontos, hogy ő végre biztonságban hazajutott 🙏

Ma március 4-e van, a társaság nagyobb része holnap indulna haza. A légitársaságok kivártak, hátha nyitnak a repterek, de nem. Mára mondták le többek járatát is, Qatar, flydubai, Air Arabia is törölte a járatokat. Egyre nagyobb a bizonytalanság, hogy ki hogy jut haza, kibírják az érintettek röhögés nélkül. Milliós és 1,5 milliós jegyárak is vannak vagy március második felére helyek ha átfoglalással élne valaki. Másik opció, hogy a szlovák külügy indít majd egy járatot 9-én Pozsonyba, ez ugyan ~800e Ft, de ezzel nagy biztonsággal haza lehet majd jutni. Érezhetően nő a feszültség, ami érthető is, ezzel senki nem számolt. De még mindig jobb mint Ománban rekedni napokra, ahol a szomszédos országokba rakéták csapódnak be.

Na de nézzük, hogy nézett ki a nap.

A szállásunkon itt szolgálták fel a vacsorát és a reggelit is, meglehetősen barátságos a környezet:

És a kilátás is elég jó:

Mára két program volt betervezve, egy elefánt park meglátogatása majd a szállásunk elfoglalása utáni beach-elés. A reggeli után elindultunk a Pinnawala Elephant Orphanage-hez.

 

Ezt a képet út közben lőttem, csak semmi stressz, befekszel a zöldségek közé ha a fülkében nincs hely 😅

Ezen a másik életképen pedig a srí lankai üzemanyag helyzet látható, százával állnak sorba a motorosok:

A két kisbusszal konvojban haladtunk az elmúlt napokban, ma is így jöttünk. És akkor egyszer csak az előttünk lévő megáll. Valamit beszélnek helyi nyelven a sofőrök, de hozzánk már csak annyi jut el, hogy "no problem, 5 minutes". Átült a sofőrünk a másik autóba, elmentek valahova, majd visszajöttek ázsiai 5 perc után (negyed óra) és mondták, hogy mehetünk tovább. A másik kocsiból írták, hogy valami hibajelzés van a műszerfalon.

 

Mentünk tovább, egy rövid ideig rendes sebességgel, majd az autó lelassult (vészüzembe kapcsolta a motort az elektronika). Mi is mentünk utánuk lassan. A főnök nyugtatta a szervezőinket, hogy amúgy minden ok. Értjük, csak a kocsi nem megy 50-nél többel. Majd az autó megállt. Mi is mögötte. A főnök továbbra is mondta, hogy a kocsinak semmi baja. Csak turbó probléma. Hát az pedig szerintem elég nagy probléma. Szerintük viszont egy óra alatt javítható. Ok, sok szerencsét, gondoltam.

 

Itt dekkoltunk kb. 1,5 órát, mire jött egy személyautó amibe beült 4 fő a sofőrön kívül. A másik négy fő meg átült a fehér buszba (csomagok át a szürke buszba, így lett hátul 4 hely). Kb. fél 2-re értünk az elefántos helyre, jelentős csúszásban voltunk. Ami abból a szempontból pont jól jött ki, hogy 2-től volt elefánt fürdetős program, ha már a 10 órásat lekéstük.

 

Meg lehetett nézni ahogy kihajtják őket, lehetett etetni és a végén fürdetni is. 

Itt aztán folytatódott kálvária, mentünk volna a szállásra, de a kis autó idő közben elment. Várni kellett egy másik autóra amit az autókölcsönzős főnök küldött. Újabb 1,5 óra várakozás jött.

 

Ettől az úrtól vettem pirított mogyorót: 

Ez az úr pedig elmesélte, hogy hogyan kezdődött ez az elefánt mentő hely (rengeteg régi, kifakult fényképet mutatott), ő 1971 óta van itt:

És van aki 2 hetes mentett mókusokkal játszott:

De volt itt nyúl és volt barátságos kismacska is.

 

Viszont a feszültség nőtt, eleve ott voltak a letörölt járatok, a lerobbant kocsi, megint a várakozás, ezt van aki jobban viselte van aki nem. Nyilván én is el tudtam volna tölteni jobban az időt, de tök fölösleges lett volna ezen stresszelni. Teljesen jól elvoltunk ott, vettünk kókuszt, beszélgettünk a helyiekkel. Páran viszont rendeltek külön kocsit és elmentek vele a szállásra. A végére kezdett szétesni a csapat.

 

Össze-vissza futottunk be a szállásra, a külön rendelt autó, a pót kisbusszal érkezők - köztük én is, a másik kisbusz ami előbb visszament a csomagokért... A szálláson ráadásul nem volt elég hely, mert kellett egy plusz szoba (aki már éjszaka repült volna, annak nem volt szobája, de a járat lemondások miatt kellett). Darabokban volt így a közös vacsora is, a szervezők nélkül, akik ugyan befutottak, de szállás híján elköszöntek és elmentek Ahangama-ba még éjszaka. Zűrös lett így a végére. Ettől még persze az egész jó volt, nem szabad, hogy egy nem várt esemény elrontsa az élményt. És ez igazán nem volt nagy issue, egy kocsi lerobbanás simán benne van.

Ahogy Anett elköszönt 😊

Nagy köszönet a szervezésért, jó volt veletek, köszönöm mindenkinek az együtt töltött időt! Örülök az új ismertségeknek, de természetesen nagyon jó volt találkozni azokkal is akikkel korábbi táborokban már találkoztam. És Zsuzsi is otthon van 🙏 Remélem előbb-utóbb mindenki hazajut, tartjuk majd még a kapcsolatot a whatsapp csoportban.

 

Holnap jön még egy kis fűszer az utazáshoz, de oda már csak egyedül megyek. Jelentkezek 😊